Fernandina-sziget

területe: 642 km², legmagasabb pontja: 1476 m, mérete ellenére lakatlan, ezért az egyik legérintetlenebb szigetnek számít

Fernandina a Galápagos-szigetek legnyugatibb szigete, a harmadik legnagyobb és legfiatalabb sziget, amely kevesebb mint egymillió éves. Ez a vulkanikusan legaktívabb sziget, amely a Galápagos-szigeteket létrehozó forró pont közepén helyezkedik el.

Fernandinán nagy varacskosfejű leguán populáció él, amely a kaldera peremén és annak mélyén is előszeretettel rakja le tojásait. A szigetcsoportot nyugatról elérő, a felszínre emelkedő hideg Cromwell-áramlatnak köszönhetően a Fernandina- és Isabela-szigetek nyugati részét körülvevő tenger a szigetcsoport tápanyagban gazdag vize, amely számtalan halfajnak biztosítanak élőhelyet. A halbőség pedig a röpképtelen csököttszárnyú kárókatonáknak és a galápagosi pingvineknek is kedvez.

Kiemelt látnivalók

  • Az Espinosa Point a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a természetes kiválasztódás bizarr eredményei igazán szembetűnőek. Az egyik legkiválóbb példa erre a kizárólag Galápagos nyugati részén élő csököttszárnyú kárókatona, amit sokan „az evolúció Szent Gráljaként” emlegetnek. Mivel a szárazföldön nem volt természetes ellensége, ez a kormoránfaj elveszítette röpképességét és kiváló búvár lett. A galápagosi pingvin mellett ez a madár a világ legritkább és leginkább veszélyben lévő madárfaja. Napjainkban körülbelül 2000 példányt számlál mindkét faj. 

  • A vadvilág mellett is akad itt látnivaló: a sziget legmagasabb pontjának számító La Cumbre-vulkán (1476 m) kúpjának látványa már-már holdbélivé változtatja a táj képét. A fekete sziklákon csak lávakaktuszok és mangrovék nőnek, a napon a sárkányszerű tengeri leguánok százai heverésznek.

Megközelítés

Szervezett hajókirándulások és búvártúrák során juthatunk el ide.

Az Isabela és Fernandina között húzódó Bolivar-csatornában nem ritkák a bálnák, de a kietlen vulkáni tájat buja oázisokká változtató pionír növények, mangrove erdők is csodálatos látványt nyújtanak.

A Bolivar-csatorna keleti partján két tufatölcsér magasodik, belsejükben két nagyon sós krátertóval, a Tagus Cove-val és a Beagle-kráterrel. A robbanásos kitörések következtében mindkét tufatölcsér külső peremének egy része beszakadt, így jött létre a jellegzetes lópatkó alak és maga a Tagus Cove krátertó is. A belső krátergyűrűben a Darwinról elnevezett tavat láthatjuk. Régi tengerész hagyománynak számított a Tagus Cove keleti sziklafalára az idevetődő hajók nevét felvésni, a legrégebbi „graffiti” 1836-ból származik.

A leggyakoribb állatfajok:

szárazföldi élővilág:

•           az óriásteknősök helyi alfaja (Chelonoidis niger phantasticus)

•           varacskosfejű leguán (Conolophus subcristatus)

•           Albemarle-lávagyík (Microlophus albemarlensis)

•           galápagosi ölyv (Buteo galapagoensis)

•           galápagosi flamingó (Phoenicopterus ruber glyphorhynchus)

•           lávagém (Butorides sundevalli)

•           galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus)

•           csököttszárnyú kárókatona (Nannopterum harrisi)

tengeri élővilág:

•           kisebb ráják, cápák

•           levesteknős (Chelonia mydas)

•           tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus)

Programok:

A sziget általában a hajós körutak részeként, korlátozott számban látogatható. A szárazföld kijelölt ösvényein vezetett túrák során a vulkanizmussal és az itt élő állatokkal ismerkedhetünk meg.